" /> A vizilabda története | TVSE - Tatabányai Vízmű Sportegyesület
A vizilabda története

A vízilabda vagy régebbi elnevezéssel vízipóló labdajáték, melyet két, 7–7 fős csapat (hat mezőnyjátékos + egy kapus) vív egymás ellen egy medencében. A mérkőzésen résztvevő csapatban összesen 14 játékos lehet, egyszerre a medencében azonban hét játékos tartózkodhat.

A medencetérben a két vízilabdacsapat (2×14 játékos), a két csapat edzője (esetenként egy segédedző) tartózkodhat. Ám a segédedzőnek a kispad mellett kell helyet foglalnia, míg az edző a félpályát jelző fehér vonalig elmehet, ezen túl egy illetve két bíró, a meccsre felügyelő bizottság (titkár stb.) és egy orvos (a csapatok saját masszőre) is a medencetérben tartózkodhat, illetve nagyobb meccseken a sajtó képviselői is, amennyiben a mérkőzést nem zavarják.

A vízilabda mérkőzésen résztvevők hét poszton játszhatnak (kapus, center, bekk, kapás szélső, kapás hátsó, rosszkéz szélső, rosszkéz hátsó). Az általános forma, amelybe a játékosok felállnak, a patkó alakzat. A védekező játékosoknak célszerű, de nem kötelező a kapunak háttal és a kapuhoz közelebb felfeküdve elhelyezkedniük. A vízilabda összetett sportág, főleg a futball, az úszás, a kosárlabda, a röplabda és a jégkorong elemeiből épül fel, ezek mintegy ötvözete.

Egy jó vízilabda-játékos erős, mint egy hokijátékos, pontosan dob vagy továbbít, mint egy kosaras vagy röplabdás, kiváló az állóképessége, akár egy hosszútávúszónak, és remek a taktikai érzéke, akár egy sakkozónak.

Magyarországon napjaink egyik sikersportága.